Szókincs

Költészetben és szókincsben nagyhatalom vagyunk.

    A magyar nyelv nagyon gazdag, az egyik legnagyobb szókinccsel bíró nyelv. Ezt persze, tudjuk, és büszkék vagyunk rá. Időről időre készülnek számítások, kutatások, hogy Irodalom-birodalomban kinek mekkora szókincse volt. Én tartom magam az átlaghoz, mert nem szeretném, ha elszaladna velem a lovacska. Íróink, költőink közül kik az élenjárók? Ami engem illet, nem pontos számokkal, csak megközelítőleg, de már az általános iskolában tanultam, hogy a legnagyobb szókinccsel rendelkező költőink ők voltak:

Arany János: ≈ 59700 szó

Vörösmarty Mihály: ≈ 44000 szó

Petőfi Sándor: ≈ 33000 szó

    Más számítások szerint kevesebb a szavak száma, de ugyanez a sorrend. Hogy viszonyítani tudjunk: az átlagember aktív szókincse: 3-5000 szó, a passzív szókincse pedig: 5-10000 szó az anyanyelvén.

    És van nekünk egy írónk, Jókai Mór, aki ugyan második az éllistán, de nyelvkincse mindnyájunk kincse. Azért is különösen értékes, mert rendkívül változatos az ő gazdag szógyűjteménye. Egyaránt fellelhetőek benne régi magyar szavak, latin kifejezések, különféle tájszólások, de a kétkezi munkások, tanult emberek, parasztok, diákok vagy épp a katonák sajátos beszédének szavai is.

Jókai Mór: ≈ 40-45000 szó

    De íróink, költőink és más nagyjaink maguk is alkottak szavakat, és itt most nem csupán a nyelvújítás szavaira gondolok.

Például:

Karinthy Frigyes: halandzsa, mozi

Kellér Dezső: maszek

Vörösmarty Mihály: Tünde, Dalma

Petőfi Sándor: világszabadság

Széchenyi István: ön

Kazinczy Ferenc: honfoglalás, Széphalom

Apáczai Csere János: számláló, tompaszög, súrlódás

Szekrényessy Kálmán: erőgép, kerékpár

Döbrentei Gábor: történelem

Kossuth Lajos: vezércikk

Bérczy Károly: lőtávol, mezőny

Bugát Pál: górcső

☺Müller Cecília: nyunyóka