Gyöngysorok

Költészetben nagyhatalom vagyunk. Rengeteg gyöngyszem található a magyar irodalomban,

és a versek soraiban gyönyörű gyöngysorok. Olyan hasonlatok, gondolatok, megfogalmazások,

amelyeken ámulok, elidőzöm, és magamban megköszönöm a költőnek, hogy leírta.

Pilinszky egyik sora késztetett arra, hogy összegyűjtsem ezeket a szépségeket -

és ehhez bizony újra végig kell olvasnom költőink összes verseit, amihez idő kell.

De meglátod, megéri! Nézz be ide időnként; ahogy haladok, teszem fel a gyöngyöket.

~ooOoo~

Pilinszky János:

"a deszkaközök sortüze"   (Frankfurt)

"gyapjat növeszt a füst a tűzfalon"   (Ne félj)

Tompa Mihály:

"Mint oldott kéve, széthull nemzetünk..."   (A gólyához)

Wass Albert:

"Rozsdás kertajtó. Sírására bent

egy vén fatörzsön felriadt a csend."   (Látogatás)

Farkas Árpád:

"Mint a tej, fut ki a völgyből a jóság..."   (Jegenyekör)

"lábujjai között feltarajlott a sár"   (A Nagyszoros elégiája)

Weöres Sándor:

(a Hold) "szelid helytartó a király helyén"  (Ének a teremtésről)

Buda Ferenc:

"Ötszáz piros öklét rázza az almafa."  (Szél)

Rónay György:

"A Természet lélegzetfojtva hallgat,

s Gábriel szárnyain az Isten

várakozása foszforeszkál."  (Annunciáció)